Kreatív nép a Magyar Nép, ezt mindig is tudtuk. Végy kb. 2 méter acél láncot, egy jó öreg hagyományos lakatot és íme a kormányzár! Ne adj ki érte 10 000 Ft-ot!!! Minek? A töredékéből megvan és nagyon esztétikus!!!

Egy kb. 30 éves autóban láttam ezt a nagyon hatásos megoldást. Nem bírtam megállni, hogy ne fotózzam le... 

Írtam már egy cikket a gluténmentes táplálkozásról és most jutottam el odáig, hogy szavakba öntöm az elmúlt 3 hónap tapasztalatait.

Ha előbb tudtam volna, hogy a glutén fogyasztás mellőzése pozitív hatással lesz a testemre, elkezdtem volna tíz évvel ezelőtt. 

Mióta nem eszem pékárut és semmit, amiben glutén van, csökkent a tokám, nincs már feljfújódva a hasam, mindenféle hasi panaszom megszűnt és átlag heti fél kilógrammot fogytam tartósan! 129 kilógrammról 122-re csökkent a testtömegem. Abban bízom, hogy ez még legalább 15 kg-ot fog csökkenni a következő 1-1,5 éven belül.

A savproblémáim szintén minimalizálódott. A közérzetem is jobb, optimistább vagyok és úgy érzem kétszer annyi energiám, van mint azelőtt. Jobban alszom és kipihentebben ébredek. 

Kísérleteztem-e glutén fogyasztással mostanában? Igen! Hogy ment? Szörnyű volt! Egy céges sütizésen megettem 2 szelet buzalisztes sütit. 1 óra múlva mortyogni kezdett a hasam. Délután 3 alkalommal vezettem a porcelánbuszt... Nem ment a hasam, de görcsölt és fájt. Nagyon durva volt.

Ezek után mi vagyok én, ha nem glutén érzékeny?

Mit eszek, ha nem kenyeret? Nem kenyeret. Puffasztott rízst, sósat, natúrt, ízesítettet, főtt krumplit, főtt rízst, és gluténmentes felvágottakat. Tojás, gyümölcs, zöldség szintén jöhetnek. Sütni, főzni kukorica és rizslisztből szoktunk.

Ez a táplálkozási mód sokoldalú és egészséges!

Én csak ajánlani tudom a gluténmentes táplálkozást!

Minden reggel egy érzés nyitja fel szememet,

megszépíti a legszürkébb reggeleket.

Felmelegíti a hideg, árnyas szobát,

lényedből sző testemre láthatatlan ruhát.

Felölti óvatosan rám a gondolatot, hogy vagy nekem,

elkísér az utcán, mindenütt ott van velem.

Pajzsként véd, hogy hamarosan Veled leszek,

Nincsen szó arra, ahogy Téged szeretlek!

A szülők többsége úgy vélekedik, hogy nem tudja megóvni gyermekét a cigarettával, az alkohollal vagy a drogokkal szemben, mivel ezek ellen a gyermeknek kell elutasítóan fellépnie adott pillanatban.

        Nagyon fontos és sorsdöntő azonban az, hogy a szülő azt a bizonyos pillanatot megelőzően hogyan kommunikált a témáról. Ha felvilágosította, felkészítette a gyermekét, jó eséllyel nem fog kipróbálni semmilyen veszélyes drogot és a veszélytelenebb pszichoaktív szerek fogyasztását is mértékkel és felelősséggel fogja művelni.

        Pszichológiai, tudományos tény az, hogy a gyermek a viselkedési normák elsajátításában modellkövető. Olykor akaratlanul is leutánozza a közvetlen környezetében látott jó és rossz példákat. A pszichoaktív szerek alkalmazásba vételét a szülői minta határozottan befolyásolja. Az esetek nagy részében a hibás minta követendővé válik. Ritkán előfordulhat az is, hogy a felelősségérzettel megáldott fiatal tudatosan nem követi le a szülő által közvetített rossz modellt.            

         Köztudott, hogy a dohányzás nem vitális szükséglet, ráadásul a dohányzó ember nemcsak önmaga, hanem környezete egészségének is árt. A dohányzó szülő nemcsak egészségügyi, hanem anyagi, megélhetési szempontból is veszélyeztetheti gyermeke, családja jövőjét, még akkor is, ha pillanatnyi pénzügyi helyzete a cigizést lehetővé teszi. Nincs az a sok ami el ne fogyna... Egy erős dohányos, napjainkban Magyarországon, havi lebontásban, megközelítőleg a mindenkori havi nettó minimálbér felét költi el cigarettára. Ez közel az a pénzösszeg, amelyet egy négyfős háztartás nagyon szűk keretek között, élelmiszer vásárlásra fordít.

         Sokan megfeledkeznek arról, hogy a nikotin is egy könnyű drog, addiktív anyag. Izgatja a központi idegrendszert, hiánya feszültséget, elvonási tüneteket okoz. Az a szülő, aki valamilyen oknál fogva pótszerekkel él, hibás mintát állít, majd elvárja a gyermekétől azt, amit ő maga sem tesz meg, esetleg erősíti a hibás magatartást gyermekében – mert erre is számtalan példát láthatunk amikor is a szülő együtt dohányzik a gyerekével - elveszti a hitelességét. A hitelét vesztett szülő nem lesz képes értékközvetítésre. Idővel semmilyen eszköz nem áll majd rendelkezésére a gyermek formálásához. A gyermekneveléshez hitelesnek kell lennie a szülőnek, elsősorban önmaga, másodsorban pedig mások, így a saját gyermekének a szemében is.

       Az egészséges életre neveléshez szükség van arra, hogy a szülők a gyermekek számára a hiteles női és férfi mintákat, a követhető példaképeket biztosítsák. Azokban a családokban, ahol pótszert használó gyermek, vagy felnőtt van ez jellemzően nem valósult meg. A szülők többségükben motiválatlanok, zárkózottak. A gyermek látja a problémát, ennek ellenére sok esetben a szülő a nyilvánvalót tagadja le. Az érzelmek elhallgatása, a feszültségek elfojtása, lassanként elgyengíti a családon belüli kapcsolatokat. A csendes terrorban, diszharmóniában élő problémás gyermek, aki a szülőtől nem kap pozitív megerősítést vagy dicséretet, csak negatív kritikát és büntetést, visszajelzi a szülő nevelését.

        A kudarcokkal teli, sikertelen, tanulási vagy magatartási, esetleg beilleszkedési problémákkal küzdő gyerekkel a szülő rendszerint fél szembe nézni. Nem vállalja a felelősséget a saját nevelési kudarcaiért. A kudarcélmény elkerülése végett önigazolásként saját gyermekkori jó példáját állítja a fia vagy a lánya elé. Előfordul az is, hogy a magatartási és tanulási problémákért a felelősséget, az óvodára, iskolára és az ott dolgozó pedagógusokra hárítja. (Olykor persze lehet ebben némi igazság!) A gyermekek jelentős része lelkileg nehezen viseli az efféle játszmákat, szorong, frusztrált és elhatározza, hogy elkövet mindent azért, hogy ne váljon olyan felnőtté mint a szülei. Ez az elhatározás az esetek többségében a hibás minta tudattalan beivódása és az elszenvedett krízishelyzetek miatt nem sikerül, illetve a jövőre nézve valamiféle negatív tartalmat hordoz. A gyermek elhatározása mögött többnyire nem az bújik meg, hogy leül tanulni, célokat tűz ki és felülkerekedik a kezelhetetlen, folyton visszatérő helyzeteken, sokkal inkább eltávolodik a szülőktől és más helyeken keresi a harmóniát.

         Az a fiatal, akiben nem alakult ki az önbizalom és az önértékelés és nem rendelkezik konfliktuskezelési adottságokkal, ugyanakkor értékrendszerében a hibás szülői minta jelenléte miatt nincsenek domináns meggyőződések, labilisan fog válaszolni a konfliktus helyzetekre. Befolyásolható személyiség lévén veszélyeztetetté válik.

       A veszélyeztetettnek nem számító, rendezett, kiegyensúlyozott családi körülmények között élő gyermek, akinek jó a kapcsolata a szülővel, a kialakult konfliktusokat együttesen kezelik, a kellő, (semmiképp nem eltúlzott) törődést, odafigyelést, az életkorának megfelelő módon, folyamatosan megkapja - nem fordul pótszerekhez. Ennek fő oka az, hogy a nevelés során kialakult benne az önbizalom és a pozitív énkép. Elsajátította a szülőtől a megfelelő, szociálisan elfogadott konfliktuskezelési mintákat, érzelmi életében nem szenved hiányt. Nem áll fent olyan diszharmónia, amelyet ki kell pótolnia, hogy ismét egyensúlyban érezze önmagát. A Maslow-féle szükségletpiramis szerint, az ember egészséges lelki fejlődéséhez, túl a fiziológiai és biztonsági szükségleteken, a szeretetre és a megbecsülésre is szüksége van. Ha a család, mint elsődleges személyiségformáló közeg, nem képes empátiával fordulni a gyermekhez, az el fog menni otthonról és kerüli majd a szülőkkel a kontaktust. Tulajdonképpen olyanná válik a gyerek-család kapcsolat, mint a szülő-szülő kapcsolat. Kamaszkorban már meg sem próbál nyitni, beengedni a szülőt a saját világába. Nem fogja megosztani a saját nehézségeit, hiszen a szülő sem volt őszinte, nem tette meg ugyanezt.

         A tinédzserek nagy része, kilépve az otthon küszöbén tévesen, mégis utolsó mentsvárként a szórakozóhelyeken, közterületeken összegyűlt kortárs csoportokban keresi a boldogságot és a megértést.

         Az efféle csoportokkal találkozó, veszélyeztetett fiatal magas árat fizet a beintegrálódásért, hiszen a csoportok kultúrájához a pótszerhasználat, például a dohányzás, alkoholizálás, drogfogyasztás és az ezekkel járó bűnelkövetés szorosan kapcsolódnak.

        Nem ritka, hogy a droghasználó fiatal prostitúcióra kényszerül, vagy mások kényszerítik, hogy napi adagjához hozzájusson.

        FONTOS!!! Ha észreveszed, hogy a gyermekeddel nem megfelelő a kommunikációs kapcsolatod, gyanúsan viselkedik, hazugságokon kapod lépten-nyomon, az iskolában rosszul teljesít, vagy nem jár be, magaviseletére panasz van, ne habozz! Fordulj a szakemberek segítségéhez!

Néhány nappal ezelőtt, meglátogattam az Orvosomat. Kapcsolatunkat mély tisztelet és érzéseim szerint kölcsönös megbecsülés jellemzi. Ő az egyik legjobb doktor, akivel valaha találkoztam, mégis életemben először éreztem azt, hogy nem szeretném azt tenni amit Ő javasol. Ez a helyzet eléggé ellentmondásos és még nem tudom a következő lépést.

17 éves koromban, amikor a Családom építkezett, rendszeres házi tej fogyasztókká lettünk. Kellett az energia. Akkor éreztem először, hogy valami  "megtekeri" a belső világomat hasi tájékon. Különösebben nem törődtem a dologgal. Amikor bolti tejre váltottunk, ez a jelenség minimalizálódott.

A középiskola utolsó évében felszedtem pár kilót a sok üléstől és a sport abbahagyásától. (A sportolásra szánt időt az akkori Szerelmemmel töltöttem.) Mozgás helyett diétára fogtam magamat. A diétám főként tejtermékekből állt és azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban látogatom a legkisebb helységeket. Ez egyébként hullámzott. Hol 2 hétig jól voltam, néha meg rosszul. Ráfogtam mindenre. Gyomorrontás, fertőzés, de valójában nem jártam utána. 

A főiskolán sem volt jobb a helyzet. Lényegében napi 2 alkalommal mentem elvezetni a porcelánbuszt és a testtömegem ugyanúgy 110 kg környékén mozgott. Kevesebbet ettem, mint a csoporttársaim zöme, mégis a kilók lassan kúsztak fel. A tüneteimhez képest ez ellentmondás volt. (Karatés koromban, sportosan 98 kg  és 103 kg között voltam. Ez látható az 1. és a 2. képen!)

20 éves korom körül ért az első, komoly csalódás.  A lehető legrosszabbat tettem önmagammal. Elkezdtem rendszeresen inni, hátha az segít a lelki dolgokon...

21 éves korom tájékán mindezt azzal koronáztam meg, hogy irodai munkát vállaltam és még mindig nem sportoltam. 135 kg voltam. 22 éves koromra naponta többször törtek rám azok a bizonyos hasi panaszok. Már azt gondoltam, hogy valami komoly betegségem van és tuti hamarosan "randizok a kaszással". 

22 éves voltam, amikor úgy döntöttem, hogy megemberelem magamat.  Elmentem orvoshoz. 2006-ban a gasztroenterológián a Doktornő laktóz intoleranciát diagnosztizált. Letettem a tejcukor tartalmú dolgokat és az állapotom határozottan javult. Néha kísérleteztem, de nem kellett volna. Meg kellett tanulnom, hogy ha egyáltalán nem tolerálom, akkor nem fogyasztok tejeset. Ez nálam egyébként azóta is annyira súlyos, hogy a laktóz segédanyagú gyógyszerektől is tüneteim vannak. Lényegében egészen kis mennyiség is érződik.

2008-ban ismét fordulat állt be az életemben. Területi képviselőként kezdtem el dolgozni. Az alkohol fogyasztását szépen sikerült mellőzni, viszont a rendszertelen táplálkozás meghozta a nem kívánt hatásait. Mivel nem volt kellő  helyismeretem a területemen (4 megye) ahol dolgoztam, a leggyorsabb és legkézenfekvőbb étkezési forma a gyorsétterem volt. Az év végére kormoly hasi panaszokkal kerestem fel ismételten az Orvosomat. Glutén intoleranciára gyanakodtam. A gyomortükrözés nem igazolta a gyanúmat. A diagnózis IBS lett. Irritábilis bélszindróma. Na bumm...

Ezen a szinten aztán végképp belekeveredtem, hogy mit egyek és mit ne. Ha nem vagyok glutén érzékeny akkor mitől... 

2009 nyarán aztán ismét megembereltem magamat. Csináltam egy 3 hónapos szénhidrátszegény diétát. Futottam, gyúrtam. Napi 8 tojást ettem meg, fél kiló paradicsommal, paprikával. Ebédnél salátát, rizst ettem, amikor megtehettem natúr hússal, vagy hallal. 126 kg-ról 112-re fogytam. Abban a néhány hónapban az emésztéssel kapcsolatos panaszaim elmúltak. Kijelenthetem, hogy szinte 100%-ban jól voltam. Az már csak visszatekintve vállt világosság, hogy glutén mentes diétát tartottam. A pékáru 100%-ban kimaradt és természetesen a tejtermékek is! 

2014-re a tüneteim megmagyarázhatatlanok és látszólag különösebb ok nélküliek voltak. Az elmúlt 5 évben Ettem mindent, kivéve a tejet. A helyzet most nyáron vállt elviselhetetlenné. Ami hihetetlen és vicces, hogy 2 hónapja letettem a glutént, mivel a gasztro csak október közepén hajlandó fogadni. Magánban most nem tudok elmenni ilyen jellegű vizsgálatra. Mit ad Isten a diéta óta, jól vagyok! Ami egy kicsit elszomorít, hogy az Orvosom nem dicsért meg érte, sőt neheztelt rám. Szerinte butaságot csinálok. Egy glutén érzékeny ember nem 124 kg és 2 méter. Valóban... És egy asztmás? Egy asztmás, aki laktózérzékeny és IBS-e van? Ezekről már van papírom! Vizsgálatok, eredmények, stb. Szerintem a glutén elhagyása életem legjobb döntése volt!!! Az első nyom amin elindultam a következő cikk volt:

 Akinek nincs ideje az egészségére, nagy árat fizet öregségére!

"Az emberiség évezredeken keresztül vadászó, halászó, gyűjtögető életmódot folytatott. Húst, halat, zöldséget, gyümölcsöt és magokat fogyasztott, és ezeknek a megemésztésére, hasznosítására alkalmazkodott a szervezetünk. Nyoma sem volt a cukor, a gabonafélék és a tej fogyasztásának. Az emberiség folyamatos szaporodásának köszönhetően a vadászmezőkről elfogytak a táplálkozás gerincét adó állatok. Ennek pótlására időszámítás előtt elsőként a Közel-Keleten, majd Afrika északi-, és Európa mediterrán vidékein megkezdték a földműveléses gazdálkodást. Így a mindenki számára hozzáférhető, olcsó gabonafélék kezdték nagyon lassan eluralni a táplálkozást. A gabonára való áttérésnek már a kezdetekben is komoly következményei voltak. Az átlagmagasság tíz centiméterrel csökkent, megnőtt a csecsemőhalandóság és az emberek egészsége pedig hirtelen romlani kezdett. A szívbetegségek száma is a gabonafogyasztással egy időben és annak arányában kezdett emelkedni. A korábban állattartással foglalkozó népek különösen érzékenyek a szénhidrátalapú táplálkozásra. Az 1850-es években kezdődő ipari forradalom jelentette a legdrasztikusabb változást. Addigra sikerült az olcsó, igen magas glutén tartalmú búza legveszélyesebb, magas hozamot biztosító fajtáját kinemesíteni. Ekkor a lakosság köreiben még alig volt elhízott ember, ma a felnőtt lakosság közel 70%-a túlsúlyos. Első megfigyelések szerint a gabona és a hústartalmú ételek azonos kalóriafogyasztása mellett, a búzát fogyasztó emberek sokkal jobban meghíztak, mint a húst fogyasztók.

Korábban előtérbe került a teljes kiőrlésű gabonák fogyasztása, amiről mára kiderült, hogy nem hozta meg a kívánt eredményt. Szinte minden étkezésnek velejárói a péksütemények, a tésztaféleségek, vagy a liszttel sűrített szószok, mártások. Ezzel párhuzamosan a vitaminok, ásványi anyagok hiánya kezd tömegessé válni, a krónikus és degeneratív megbetegedések száma pedig fokozatos emelkedést mutat.

A glutén tartalmú gabonákra (búza, rozs, árpa, zab) fokuszálva, bebizonyosodott, hogy több táplálkozástani probléma is van. A gabonák nem csupán keményítőből állnak, hanem tartalmaznak glutént, opiátokat, lektint és fitátokat. Arról nem is szólva, hogy a mai lisztekbe, lisztkeverékekbe a feldolgozás során tartósítószer, rovarírtó szer, különböző vegyi anyagok is bekerülnek, így védik a nedvességtől. Továbbá szín-, és ízfokozók valamint állományjavítók adják a mai kenyér, péksütemény, sör, pudingféleségek, különböző kekszek, rágógumik, gumicukorkák és egyéb nassolni valók alapanyagát.

A glutén, pontosabban annak egyik összetevője az alfa-gliadin, csak a gabonafélékben található fehérje, amit nem képes az emberi szervezet megfelelően megemészteni. Ellenáll az emésztőenzimeknek, érintetlenül érkezik meg a bélfal sejtjeihez és fokozza azok áteresztő képességét. A fokozott bélfal áteresztőképesség lassan teszi tönkre a szervezetet, mert kezdetben nem látványos béltünetekben, hanem közel 80 féle autoimmun betegségben jelentkezik. A glutén hatására a vékonybél bolyhai elpusztulnak, aminek következtében megszűnik a tápanyagok felszívódása. A rossz emésztés miatt sokan szenvednek gyomorégéstől és a has felfúvódástól, emésztési nehézségektől. A gondok enyhítésére savlekötőket, haspuffadás elleni szereket, hashajtókat vagy éppen hasmenés elleni szereket szednek. A gluténmentesen táplálkozásra áttérők, megdöbbenten fogják tapasztalni, hogy ezek lesznek az első tünetek, amiktől megszabadulhatnak.

A gabonák héjában, és egyes élelmiszerekben található lektinek olyan fehérjék, amelyek vérünk minőségét befolyásolják, agglutinációs, vagyis „ragasztó” hatással rendelkeznek. Ellenállnak az emésztőenzimeknek, jelentős károsító hatásuk miatt kellemetlen bélpanaszokat, vagy közvetlen sejtroncsoló hatásuk miatt májcirrózist okozhatnak, illetve tartós (krónikus) vesekeringési zavarokat idézhetnek elő, mely komoly veszélybe sodorhatja a méregtelenítést és a ph- szabályozást. Hőállóak ezért a normál főzés sem képes teljesen kiiktatni ezeket a hatásokat, s e folyamat során olyan anyagcsere-melléktermékek keletkeznek, amelyeket az immunrendszernek el kell távolítania. Az immunrendszerünk egy része így folyamatosan le van foglalva, és egy erősebb kihívásra már nem tud megfelelő intenzitással válaszolni. Ez pedig hosszabb távon védtelenné teszi szervezetünket a fertőzésekkel szemben.

A glutén és a lektin együtt áteresztővé teszik a bélfalat – ez a ”lyukas vagy szivárgó/áteresztő bélszindróma” jelenség. A szervezet már nem képes felismerni saját struktúráját, és immunválaszt indít el a bélfalon átjutó fehérje ellen, amit az immunrendszer betolakodóként kezdik támadni. Ez a fehérje hasonlít a testünk egyes fehérjéjéhez, és az immunrendszer a fehérje elpusztítása után a saját sejtjei, testszövetei ellen fordul, azt kezdi támadni.

Nem elhanyagolható tény, a glutén nagy vadászterülete az idegrendszer: pszichózist, hiperaktivitást, szellemi teljesítőképesség csökkenést, skizofréniát és depressziót okozhat. A gluténérzékenység az epilepsziás gyermekeknél négyszer, míg a migrénnel küszködőknél tízszer gyakoribb.

A mai gyakorlattól eltérően, régebben a súlyos pszichiátriai tüneteket elsősorban a beteg bélrendszerének rendbetételével gyógyították, nemcsak örökletes, és egyéb pszichológiai hatások szempontjából vizsgálták. Az autista gyermekek, skizofrén emberek, Guillain-Barré-szindrómában (autoimmun betegség, a perifériás - elsősorban a motoros - idegeket érintő gyulladás) szenvedők, különböző pszichiátriai esetek – súlyos, vagy enyhe lefolyásúak – emésztési nehézségekkel küzdenek. A legyengült bélflóra sok toxint termel, mely a sérült bélfalon keresztül szívódik fel a véráramba, majd az agyba, és bárkit mentális beteggé tud tenni. A szklerózis multiplexben szenvedőknél szintén beigazolódott, hogy a glutén/gliadin elnevezésű fehérje átjutva a bélfalon immunválaszra készteti a szervezetet. Mivel az idegeket borító mielinhüvely (az idegsejtek nyúlványát veszi körbe, ezzel védve azt a külső behatásoktól, illetve biztosítják az ingerület lehető leggyorsabb terjedését) egy nagyon hasonló fehérjét tartalmaz, az immunrendszer a betolakodó megsemmisítése után kikezdi a velőshüvelyt, s ezen keresztül betegíti meg az egyént.

Mindezeken felül a glutén fogyasztása rákra hajlamosít - a statisztikák szerint százszor gyakrabban alakul ki Non-Hodgkin limfoma (a nyirokrendszerben kialakuló rosszindulatú daganatos megbetegedés) a glutént fogyasztók körében. A vashiányos vérszegénység hátterében ugyancsak a gluténérzékenység tápanyag-felszívódási zavarának következménye húzódik meg. A genetikai vizsgálatok szerint a népesség 99,6%-a valamilyen mértékben érzékeny lehet a glutén fogyasztására, mert az arra érzékenyítő gének bármikor aktiválódhatnak az élet folyamán. Az IBS szindrómában (idült bélszindróma/irritábilis bélszindróma) szenvedőknél csak ritka esetben vagy egyáltalán nem tesztelik a glutén érzékenységet, miközben igazolást nyert, hogy az emberek 83 százalékánál változó nagyságrendű bélgyulladást eredményez.

Hippokratész szerint: "Minden betegség a belekben kezdődik." Ez az igazság 2500 évvel később is megállja a helyét. Szoros kapcsolat áll fenn a normál bélműködés és a normál pajzsmirigyműködés között is. Csak egy példát kiragadva kimutatták, hogy a glutén fogyasztása a pajzsmirigy hormonok működését jelentősen befolyásolja, ami áteresztővé teszi a gyomor és a vékonybél falát. Így a sérült bélfal nyálkahártyája azt is lehetővé teszi, hogy a stressz okozta fekélyek kialakulhassanak.

A gluténmentes táplálkozás hívei arról számolnak be, hogy ritkábban éheznek meg, és az éhségérzetük nem olyan kínzó, mint korábban, amikor glutént tartalmazó szénhidrátokat fogyasztottak. Már nem az órához igazítják az étkezéseik időpontját, hanem akkor esznek, ha valóban éhesek. Ez pedig igen bölcsen teszik, mert nem minden nap azonos a szervezetünket ért megterhelés – sport, stressz, munka, tanulás…, így változó mértékben égetünk kalóriát. Jó esetben pedig az étkezéseink összetétele sem azonos, hanem okosan összeállított, változatos étrenden élünk.

Aki áttér a gluténmentes táplálkozásra megtapasztalja, mennyivel hevesebben reagál a szervezete a tejre, szójára, cukorra, a tartósított-, génmanipulált-, ízfokozókkal ellátott vagy glutént tartalmazó káros élelmiszerekre. A nemkívánatos élelmiszerek fogyasztását követően egyeseknél bőrpír, bőrviszketés, hasmenés, torokviszketés… jelentkeznek. Mindez pozitívumként értékelendő, hiszen a szervezetük gyorsabban adja le a figyelmeztető jelzéseket. Aki pedig komolyan veszi ezeket, megmenekül a korábbi kellemetlen tünetei ismételt megjelenésétől. Amikor a torzult táplálkozási szokásainkból visszanyeri szervezetünk a korábbi egyensúlyi állapotát, a kis kilengések nem fognak problémát okozni.

Az emésztőrendszert a bélflóra tartja rendben, fontos, hogy jól működjön ez a rendszer. A bélflóra összetételére közvetlenül hat, hogy mit eszünk. Aki kitüntetett figyelmet fordít a táplálkozására, az korábbi bosszúságát, szenvedését egyre nagyobb boldogságra és magabiztosságra válthatja fel. Igaz a mondás: akinek nincs ideje az egészségére, nagy árat fizet öregségére."

Idézet: http://www.matrixdrops.com/taplalkozas/a-gluten-artalmas-es-pusztito-hatasai

Gyerekkorom óta félek a darazsaktól. Amikor megcsípett egy-egy példány olykor-olykor, csúnyán bedagadt az érintett testrészem. Például a kézfejem, az alkarom, a combom és így tovább.

Egyszerűen nem értem Isten miért teremtette ezt az ocsmány, haszontalan, arrogáns rovart. Engem ahányszor megcsípett életem során, mindig ok nélkül tette. Mondják az Öregek, hogy ne használj parfümöt, és ha rád száll semmiképpen ne szorítsd össze, vagy nyomd meg. 

Esetemben ez lehet összefüggésben a 0+ vércsoportommal, de az biztos, hogy ha rám száll, indok nélkül megcsíp a rohadék.

A múlt hét végén történt meg az, hogy az Édesapámmal és a Barátnőmmel beszélgettünk a kerti fedett teraszon. Éppen viccelődtünk valamin, amikor arra lettem figyelmes, hogy Dóri szól, hogy "Ati vigyázz...". Ahogy kiejtette a nevemet a száján, a fenti képen látható ismerős arc száguldott a mellkasom irányába, majd észleltem, hogy eltűnik a látótérben és koppan a mellkasomon. (A kép csak illusztráció! Én jobban ki vagyok gyúrva természetesen!)

A másfeledik másodpercben felpattantam és 1 laza mozdulattal letéptem magamról az ingemet. Pánikszerűen... Kb. mint akinek ég a ruhája. A gombok szerteszét repkedtek és a Családom hangos hahotázásba kezdett.

A szerencsétlen rovarnak ideje sem maradt megcsípni. Lepottyant a terasz kövére és a rögtönzött chipandale mutatvány közepette sikeresen megtapostam... Dóri felvarrta a gombjaimat! Köszönet érte!

Két héttel ezelőtt esett meg velem, hogy új belépőként üzemorvosi vizsgálaton vettem részt. A történethez azonban hozzátartozik, hogy körülbelül hat héttel ezelőtt elkezdtem glutén mentesen táplálkozni, mivel folyamatosan fennálló hasi fájdalmaim voltak.

Nyolc évvel ezelőtt (22 éves koromban) diagnosztizáltak nálam laktóz intoleranciát, amely körülbelül 17 éves korom óta húzódott és egyre súlyosbodott. Mindezekkel együtt 197 cm vagyok és 122 kg, tehát nem fogytam el, csak arra gondoltam komfortosabb az élet hasfájás nélkül, úgyhogy diétára fogtam magamat. Úgy döntöttem - "váltson szakmát a pék", mert ha rajtam múlik, akár be is csukhat. (Itt elnézést kérek a pékektől, ez egy amolyan költői fordulat!) Jelentem a dolog működik. No glutén, no hasfájás!

Egy igencsak nehéz nyár van mögöttem, mivel júniustól szégyen ide, vagy oda - nem volt munkám. Pályáztam. Ekkor volt mákom először, mert behívtak állás interjúra és hála az égnek beválasztottak egy nagy céghez irodai munkakörre. A kezdést megelőzően szükségem volt erre az ominózus alkalmassági vizsgálatra.

A vizsgálat egy hétfői napon történt. Előtte egy nappal, vasárnap, az én Drága Egyetlen Dórim mákos sütit készített nekem. Glutén mentesen. Ez azt jelenti, hogy körülbelül fél kiló darált mákot és még egyszer ennyi kókuszreszeléket sikerült elfogyasztanom kb. 3 óra leforgása alatt. Meg kell mondjam rostos volt, finom és egészséges. Lelkesedésem odáig lángolt, hogy felnéztem az internetre és rákerestem a "mák élettani hatásaira." Este 8 órakor a következővel szembesültem: