Írtam már egy cikket a gluténmentes táplálkozásról és most jutottam el odáig, hogy szavakba öntöm az elmúlt 3 hónap tapasztalatait.

Ha előbb tudtam volna, hogy a glutén fogyasztás mellőzése pozitív hatással lesz a testemre, elkezdtem volna tíz évvel ezelőtt. 

Mióta nem eszem pékárut és semmit, amiben glutén van, csökkent a tokám, nincs már feljfújódva a hasam, mindenféle hasi panaszom megszűnt és átlag heti fél kilógrammot fogytam tartósan! 129 kilógrammról 122-re csökkent a testtömegem. Abban bízom, hogy ez még legalább 15 kg-ot fog csökkenni a következő 1-1,5 éven belül.

A savproblémáim szintén minimalizálódott. A közérzetem is jobb, optimistább vagyok és úgy érzem kétszer annyi energiám, van mint azelőtt. Jobban alszom és kipihentebben ébredek. 

Kísérleteztem-e glutén fogyasztással mostanában? Igen! Hogy ment? Szörnyű volt! Egy céges sütizésen megettem 2 szelet buzalisztes sütit. 1 óra múlva mortyogni kezdett a hasam. Délután 3 alkalommal vezettem a porcelánbuszt... Nem ment a hasam, de görcsölt és fájt. Nagyon durva volt.

Ezek után mi vagyok én, ha nem glutén érzékeny?

Mit eszek, ha nem kenyeret? Nem kenyeret. Puffasztott rízst, sósat, natúrt, ízesítettet, főtt krumplit, főtt rízst, és gluténmentes felvágottakat. Tojás, gyümölcs, zöldség szintén jöhetnek. Sütni, főzni kukorica és rizslisztből szoktunk.

Ez a táplálkozási mód sokoldalú és egészséges!

Én csak ajánlani tudom a gluténmentes táplálkozást!

Minden reggel egy érzés nyitja fel szememet,

megszépíti a legszürkébb reggeleket.

Felmelegíti a hideg, árnyas szobát,

lényedből sző testemre láthatatlan ruhát.

Felölti óvatosan rám a gondolatot, hogy vagy nekem,

elkísér az utcán, mindenütt ott van velem.

Pajzsként véd, hogy hamarosan Veled leszek,

Nincsen szó arra, ahogy Téged szeretlek!

A szülők többsége úgy vélekedik, hogy nem tudja megóvni gyermekét a cigarettával, az alkohollal vagy a drogokkal szemben, mivel ezek ellen a gyermeknek kell elutasítóan fellépnie adott pillanatban.

        Nagyon fontos és sorsdöntő azonban az, hogy a szülő azt a bizonyos pillanatot megelőzően hogyan kommunikált a témáról. Ha felvilágosította, felkészítette a gyermekét, jó eséllyel nem fog kipróbálni semmilyen veszélyes drogot és a veszélytelenebb pszichoaktív szerek fogyasztását is mértékkel és felelősséggel fogja művelni.

        Pszichológiai, tudományos tény az, hogy a gyermek a viselkedési normák elsajátításában modellkövető. Olykor akaratlanul is leutánozza a közvetlen környezetében látott jó és rossz példákat. A pszichoaktív szerek alkalmazásba vételét a szülői minta határozottan befolyásolja. Az esetek nagy részében a hibás minta követendővé válik. Ritkán előfordulhat az is, hogy a felelősségérzettel megáldott fiatal tudatosan nem követi le a szülő által közvetített rossz modellt.            

         Köztudott, hogy a dohányzás nem vitális szükséglet, ráadásul a dohányzó ember nemcsak önmaga, hanem környezete egészségének is árt. A dohányzó szülő nemcsak egészségügyi, hanem anyagi, megélhetési szempontból is veszélyeztetheti gyermeke, családja jövőjét, még akkor is, ha pillanatnyi pénzügyi helyzete a cigizést lehetővé teszi. Nincs az a sok ami el ne fogyna... Egy erős dohányos, napjainkban Magyarországon, havi lebontásban, megközelítőleg a mindenkori havi nettó minimálbér felét költi el cigarettára. Ez közel az a pénzösszeg, amelyet egy négyfős háztartás nagyon szűk keretek között, élelmiszer vásárlásra fordít.

         Sokan megfeledkeznek arról, hogy a nikotin is egy könnyű drog, addiktív anyag. Izgatja a központi idegrendszert, hiánya feszültséget, elvonási tüneteket okoz. Az a szülő, aki valamilyen oknál fogva pótszerekkel él, hibás mintát állít, majd elvárja a gyermekétől azt, amit ő maga sem tesz meg, esetleg erősíti a hibás magatartást gyermekében – mert erre is számtalan példát láthatunk amikor is a szülő együtt dohányzik a gyerekével - elveszti a hitelességét. A hitelét vesztett szülő nem lesz képes értékközvetítésre. Idővel semmilyen eszköz nem áll majd rendelkezésére a gyermek formálásához. A gyermekneveléshez hitelesnek kell lennie a szülőnek, elsősorban önmaga, másodsorban pedig mások, így a saját gyermekének a szemében is.

       Az egészséges életre neveléshez szükség van arra, hogy a szülők a gyermekek számára a hiteles női és férfi mintákat, a követhető példaképeket biztosítsák. Azokban a családokban, ahol pótszert használó gyermek, vagy felnőtt van ez jellemzően nem valósult meg. A szülők többségükben motiválatlanok, zárkózottak. A gyermek látja a problémát, ennek ellenére sok esetben a szülő a nyilvánvalót tagadja le. Az érzelmek elhallgatása, a feszültségek elfojtása, lassanként elgyengíti a családon belüli kapcsolatokat. A csendes terrorban, diszharmóniában élő problémás gyermek, aki a szülőtől nem kap pozitív megerősítést vagy dicséretet, csak negatív kritikát és büntetést, visszajelzi a szülő nevelését.

        A kudarcokkal teli, sikertelen, tanulási vagy magatartási, esetleg beilleszkedési problémákkal küzdő gyerekkel a szülő rendszerint fél szembe nézni. Nem vállalja a felelősséget a saját nevelési kudarcaiért. A kudarcélmény elkerülése végett önigazolásként saját gyermekkori jó példáját állítja a fia vagy a lánya elé. Előfordul az is, hogy a magatartási és tanulási problémákért a felelősséget, az óvodára, iskolára és az ott dolgozó pedagógusokra hárítja. (Olykor persze lehet ebben némi igazság!) A gyermekek jelentős része lelkileg nehezen viseli az efféle játszmákat, szorong, frusztrált és elhatározza, hogy elkövet mindent azért, hogy ne váljon olyan felnőtté mint a szülei. Ez az elhatározás az esetek többségében a hibás minta tudattalan beivódása és az elszenvedett krízishelyzetek miatt nem sikerül, illetve a jövőre nézve valamiféle negatív tartalmat hordoz. A gyermek elhatározása mögött többnyire nem az bújik meg, hogy leül tanulni, célokat tűz ki és felülkerekedik a kezelhetetlen, folyton visszatérő helyzeteken, sokkal inkább eltávolodik a szülőktől és más helyeken keresi a harmóniát.

         Az a fiatal, akiben nem alakult ki az önbizalom és az önértékelés és nem rendelkezik konfliktuskezelési adottságokkal, ugyanakkor értékrendszerében a hibás szülői minta jelenléte miatt nincsenek domináns meggyőződések, labilisan fog válaszolni a konfliktus helyzetekre. Befolyásolható személyiség lévén veszélyeztetetté válik.

       A veszélyeztetettnek nem számító, rendezett, kiegyensúlyozott családi körülmények között élő gyermek, akinek jó a kapcsolata a szülővel, a kialakult konfliktusokat együttesen kezelik, a kellő, (semmiképp nem eltúlzott) törődést, odafigyelést, az életkorának megfelelő módon, folyamatosan megkapja - nem fordul pótszerekhez. Ennek fő oka az, hogy a nevelés során kialakult benne az önbizalom és a pozitív énkép. Elsajátította a szülőtől a megfelelő, szociálisan elfogadott konfliktuskezelési mintákat, érzelmi életében nem szenved hiányt. Nem áll fent olyan diszharmónia, amelyet ki kell pótolnia, hogy ismét egyensúlyban érezze önmagát. A Maslow-féle szükségletpiramis szerint, az ember egészséges lelki fejlődéséhez, túl a fiziológiai és biztonsági szükségleteken, a szeretetre és a megbecsülésre is szüksége van. Ha a család, mint elsődleges személyiségformáló közeg, nem képes empátiával fordulni a gyermekhez, az el fog menni otthonról és kerüli majd a szülőkkel a kontaktust. Tulajdonképpen olyanná válik a gyerek-család kapcsolat, mint a szülő-szülő kapcsolat. Kamaszkorban már meg sem próbál nyitni, beengedni a szülőt a saját világába. Nem fogja megosztani a saját nehézségeit, hiszen a szülő sem volt őszinte, nem tette meg ugyanezt.

         A tinédzserek nagy része, kilépve az otthon küszöbén tévesen, mégis utolsó mentsvárként a szórakozóhelyeken, közterületeken összegyűlt kortárs csoportokban keresi a boldogságot és a megértést.

         Az efféle csoportokkal találkozó, veszélyeztetett fiatal magas árat fizet a beintegrálódásért, hiszen a csoportok kultúrájához a pótszerhasználat, például a dohányzás, alkoholizálás, drogfogyasztás és az ezekkel járó bűnelkövetés szorosan kapcsolódnak.

        Nem ritka, hogy a droghasználó fiatal prostitúcióra kényszerül, vagy mások kényszerítik, hogy napi adagjához hozzájusson.

        FONTOS!!! Ha észreveszed, hogy a gyermekeddel nem megfelelő a kommunikációs kapcsolatod, gyanúsan viselkedik, hazugságokon kapod lépten-nyomon, az iskolában rosszul teljesít, vagy nem jár be, magaviseletére panasz van, ne habozz! Fordulj a szakemberek segítségéhez!

Gyerekkorom óta félek a darazsaktól. Amikor megcsípett egy-egy példány olykor-olykor, csúnyán bedagadt az érintett testrészem. Például a kézfejem, az alkarom, a combom és így tovább.

Egyszerűen nem értem Isten miért teremtette ezt az ocsmány, haszontalan, arrogáns rovart. Engem ahányszor megcsípett életem során, mindig ok nélkül tette. Mondják az Öregek, hogy ne használj parfümöt, és ha rád száll semmiképpen ne szorítsd össze, vagy nyomd meg. 

Esetemben ez lehet összefüggésben a 0+ vércsoportommal, de az biztos, hogy ha rám száll, indok nélkül megcsíp a rohadék.

A múlt hét végén történt meg az, hogy az Édesapámmal és a Barátnőmmel beszélgettünk a kerti fedett teraszon. Éppen viccelődtünk valamin, amikor arra lettem figyelmes, hogy Dóri szól, hogy "Ati vigyázz...". Ahogy kiejtette a nevemet a száján, a fenti képen látható ismerős arc száguldott a mellkasom irányába, majd észleltem, hogy eltűnik a látótérben és koppan a mellkasomon. (A kép csak illusztráció! Én jobban ki vagyok gyúrva természetesen!)

A másfeledik másodpercben felpattantam és 1 laza mozdulattal letéptem magamról az ingemet. Pánikszerűen... Kb. mint akinek ég a ruhája. A gombok szerteszét repkedtek és a Családom hangos hahotázásba kezdett.

A szerencsétlen rovarnak ideje sem maradt megcsípni. Lepottyant a terasz kövére és a rögtönzött chipandale mutatvány közepette sikeresen megtapostam... Dóri felvarrta a gombjaimat! Köszönet érte!

Két héttel ezelőtt esett meg velem, hogy új belépőként üzemorvosi vizsgálaton vettem részt. A történethez azonban hozzátartozik, hogy körülbelül hat héttel ezelőtt elkezdtem glutén mentesen táplálkozni, mivel folyamatosan fennálló hasi fájdalmaim voltak.

Nyolc évvel ezelőtt (22 éves koromban) diagnosztizáltak nálam laktóz intoleranciát, amely körülbelül 17 éves korom óta húzódott és egyre súlyosbodott. Mindezekkel együtt 197 cm vagyok és 122 kg, tehát nem fogytam el, csak arra gondoltam komfortosabb az élet hasfájás nélkül, úgyhogy diétára fogtam magamat. Úgy döntöttem - "váltson szakmát a pék", mert ha rajtam múlik, akár be is csukhat. (Itt elnézést kérek a pékektől, ez egy amolyan költői fordulat!) Jelentem a dolog működik. No glutén, no hasfájás!

Egy igencsak nehéz nyár van mögöttem, mivel júniustól szégyen ide, vagy oda - nem volt munkám. Pályáztam. Ekkor volt mákom először, mert behívtak állás interjúra és hála az égnek beválasztottak egy nagy céghez irodai munkakörre. A kezdést megelőzően szükségem volt erre az ominózus alkalmassági vizsgálatra.

A vizsgálat egy hétfői napon történt. Előtte egy nappal, vasárnap, az én Drága Egyetlen Dórim mákos sütit készített nekem. Glutén mentesen. Ez azt jelenti, hogy körülbelül fél kiló darált mákot és még egyszer ennyi kókuszreszeléket sikerült elfogyasztanom kb. 3 óra leforgása alatt. Meg kell mondjam rostos volt, finom és egészséges. Lelkesedésem odáig lángolt, hogy felnéztem az internetre és rákerestem a "mák élettani hatásaira." Este 8 órakor a következővel szembesültem: 

Székesfehérvár vasútállomás... Gratulálok Mindenkinek!!!

Értem én, hogy van olyan sovány ember, aki képes kiszállni bruttó 35 cm-en anélkül, hogy a másik autóhoz az ajtó hozzáérjen... (Én 197 cm vagyok és 121 kg. Azért némi csigolyatördelés árán, hangos anyázás közben sikerült beszállnom úgy, hogy a "tombolás jogsis" kocsija nem sérült!)

A képek magukért beszélnek... bénák vagytok süssétek meg!!!

A szokásos városi körömet róttam, amikor már a harmadik paraszt dobta ki a csikket a mozgó, vagy éppen álló autó ablakán. (Kedvem lett volna kiszállni és a még égő csikket visszadobni az ölébe!) A gyökér 13 évesek meg a játszótéren azzal vagánykodnak, ki tud több cigit elszívni egy nap. Jönnek velem szemben az utcán a csinos, igényes külsejű lányok és fiúk és csak egy gondom van Velük... A strandon bárhova ülünk, szívják azt a szart mi meg szagolhatjuk toleranciából ha tetszik, ha nem.  

Hosszasan vajúdott bennem a gondolat a téma elkezdését illetően. Élvezetesebbnek tartom a barátok "gyűjtését", mint a haragosok "gyűjtését".  Szeretem kimondani a gondolataimat a megfelelő ruhába öltöztetve, ugyanakkor abban hiszek, hogy ha változtatni kell valakinek a dolgain, akkor az a "drive", az a mozgatórugó nem a külső erőszak, hanem saját belátás hatására indul el, egy jobb élet reményében. Egy rövid történettel kezdem és abban bízom, hogy ezt átolvasva senki nem kódol barátságtalannak, vagy alaptalanul vádaskodónak. 

1984-ben születtem és fél éves koromban állapították meg rólam, hogy asztmás vagyok. Gyermekkoromban a Szüleim minden pénze arra ment rá, hogy kezelésekre, vizsgálatokra jártunk időről időre. 1987-ben megszületett az Öcsém, aki szintén asztmával küzdött. A Szüleim ott voltak 2 beteg gyerekkel, telefon nélkül, segítség nélkül (a Nagyszüleim akkoriban aktív dolgozók voltak) az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez azonban kevés fizetéssel. A gyógyszerek és a vizsgálatok korszerűtlenek, ugyanakkor aránytalanul drágák voltak. 

Kamaszkoromban folyamatosan "küzdöttem a démonjaimmal". Aki fulladt már be úgy, hogy most aztán kész, lehet, hogy ott marad és nincs tovább, az tudja miről beszélek. Ennek ellenére sportoltam, mert normális életet akartam élni. A gyógyszereimet sokat használtam. Többször mint ahogy az elő volt írva és hamar kifogytak. Számtalanszor voltam úgy, hogy jártányi erőm sem volt amíg a rohamoldót nem találtam meg otthon a gyógyszeresben. 

A változást úgy körülbelül 10 évvel ezelőtt hozta meg számomra egy Symbicort nevű belélegző gyógyszer, amely a napi használat mellett lehetővé teszi, hogy teljes életet éljek. 

A cím arra utal, hogy ha van egy kis eszetek, akkor nem dohányoztok! Valószínűleg fel sem fogjátok, hogy a dohányzás visszafordíthatatlan károkat okoz a tüdőtökben. A COPD egy olyan betegség, amely idővel minden bagóst utolér. (Ismerek több ilyen embert személyesen. Az egyikük pilóta volt a British Airways-nél és láncdohányos. Ma kb. 35 kg és otthon tologatja az oxigénadagoló gépet. A házból nem teheti ki a lábát. Egy 56 éves emberről beszélek, aki élvezhetné a vaskos nyugdíját, ehelyett küzd minden levegővételért évek óta!) Vannak még történeteim ide kapcsolódóan, de talán egy későbbi bejegyzésben szólok azokról! 

Gondolom sikerült összerakni a bennem kavargó ellenérzéseket a dohányzással kapcsolatban. Én magam nem dohányzom, nem is dohányoztam, (kipróbáltam néhányszor középiskolás koromban) mégis gyógyszerekhez vagyok kötve egész életemben. Te pedig (lehet) itt vagy egészségesen és arra gyúrsz, hogy az én helyzetemben legyél! Hát, ez tök jó! 

A másik dolog, hogy ismertem olyan középiskolás fiatalt, aki lyukas cipőben, kikopott farmerban, zsebében 0 forinttal volt kénytelen élni (17 éves, jó tanuló diák létére), mert a szülei amellett, hogy albérletben éltek (mint rengetegen ma Magyarországon) és hol volt pénzük, hol nem, szívták a bagót mintha muszáj lenne. És természetesen mindig mástól várták a segítséget. Ha csak az anyagi vonzatát nézem, éves szinten kb. 300 000 forintból legalább a menzára futhatta volna Neki és a Testvérének, sőt tellett volna még 1-2 új ruhadarabra is.

Az érem másik oldala viszont az, hogy az állam hatalmas pénzeket gyűjt be adó formájában, többek közt a cigarettából is. Számol azzal, hogy ha Te függő vagy, valószínűleg nem éred meg a nyugdíjkorhatárt. Ez neki kész nyereség. (Ha csak 1-2 szálat szívsz el naponta, akkor azt javaslom, hogy szívj 1-2 szállal kevesebbet!) Az állam lehúz amikor a dohányboltban vásárolsz, és röhög a markába, amikor feldobod majd a pacskert 60 évesen, mivel a nyugdíjjárulékot levonta Mindenkitől, Tőled is. Most tényleg ez kell? Ezen gondolat mentén az állam szimplán értelmi fogyatékosoknak nézi a bagósokat...   

A dohányzás mindenkit érintő közügy! Nem magánügy! A rendszeres dohányzás, csakúgy mint az alkoholizmus, számos betegségre visszavezethető és a betegek gyógyítása a közös kalapból történik. Ez nem igazságos azokkal szemben, akik befizetik a társadalombiztosítást és emellett vigyáznak az egészségükre. A dohányzásnak valahol a megfizetendő társadalombiztosítási járulék összegében kellene megmutatkozni, hiszen egy súlyos rizikófaktorról beszélünk!

Mondok 5 érvet arra vonatkozóan, hogy miért ne dohányozz! 

1. Ha nem gyújtasz rá, nem lesz büdös a szád és fehérek maradnak a fogaid. 

2. Sokkal jobb eséllyel élhetsz minőségi életet. Javul a fizikumod, fiatalos marad a bőröd.

3. Ha énekelsz, vagy a beszédhangoddal dolgozol (tanár, üzletkötő, bolti eladó stb. vagy) és nem dohányzol, megóvod a hangodat és a tüdőkapacitásod is megmarad.

4. Spórolhatsz úgy átlag évi 2 - 3 - 4 százezer forintot. Rajtad ne nyerészkedjen az állam! Ebből a pénzből menj el inkább nyaralni, vagy törlessz egy kocsit, vagy költsd magadra és a szeretteidre valamilyen formában még akkor is, ha Neked ez csak zsebpénz.

5. Gondolj arra, hogy ha egészséges maradsz, bármire képes vagy. Ha az egészséged oda lesz, romba dől az egész életed, a karriered, elviszi a bank a lakásodat, a gyerekedet nem tudod iskoláztatni stb. Mielőtt rágyújtasz a következő cigarettára, gondolj azokra, akik szeretnek, vagy azokra akik Téged szeretnek! Tényleg egy ilyen szarságnak kell befolyásolnia a mindennapjaidat? 

Tegnap előtt a Párommal egy szabadtéri Peet Project koncerten voltunk. Ez az együttes egy fantasztikus csapat! A hangszereket megszólaltató billentyűs, dobos, basszusgitáros, szaxofonos és hegedűművész tökéletes egységet alkotnak.

Régen hallottam játszani Őket élőben és mint laikus úgy látom, úgy hallom, hogy a "gyémánt tovább csiszolódott". Aznap hasi fájdalmakkal küzdöttem. De ezekről a dolgokról majd máskor... Sikerült ülőhelyet találnunk és kényelembe helyeztük magunkat. 

Ahogy megszólalt az első dal, éreztem, hogy megszűnik az idő és megdermed a tér. A harmadik számot követően egy teljes, az elmém legrejtettebb mélységeiben lejátszódó utazás kezdődött. Régi érzések törtek utat a jelen irányába, víziókkal fűszerezve. Magával ragadott a könnyedség, a dinamizmus, a fiatalos lendület.

Úgy játszottak, mintha ez, a világ legtermészetesebb dolga lenne. Úgy játszottak, ahogyan más levegőt vesz, vagy pislog. Valamiért azt hiszem, hogy történt velem ott valami. Mintha elrabolt volna egy a földöntúli frekvencia. Sikerült megfeledkeznem az igencsak komolynak ígérkező fizikai tüneteimről. Amíg szólt a zene, azt éreztem, hogy képes lennék 24 órán át közönség lenni, vagy az egész hátralévő életemben.

És mind emellett a "lelki wellness" mellett, Peet és Csapata hatalmasat alakítottak és teljes erőbedobással művelték végig az előadást. Annyi energiát szabadítottak fel, hogy tényleg elfelejtettem, hogy majdnem hazamentem a hasfájás miatt a koncert előtt. Utólag belegondolva nagy kár lett volna. Jól döntöttem, hogy maradtam. A zenét receptre kéne felírni a testmozgás mellé!