Minden reggel egy érzés nyitja fel szememet,

megszépíti a legszürkébb reggeleket.

Felmelegíti a hideg, árnyas szobát,

lényedből sző testemre láthatatlan ruhát.

Felölti óvatosan rám a gondolatot, hogy vagy nekem,

elkísér az utcán, mindenütt ott van velem.

Pajzsként véd, hogy hamarosan Veled leszek,

Nincsen szó arra, ahogy Téged szeretlek!