Horgászok Balatonkenesén különös jelenséget figyeltek meg a parttól körülbelül 20-30 méteres távolságban. 15 évvel ezelőtt, egy augusztusi reggelen történt, a szerencsés végkimenetelű eset, amely végül személyi sérüléssel nem járt.

A horgászok elmondása alapján, hajnali 5 óra tájt járhatott az idő, amikor egy harcsát véltek felfedezni a parttól 20-30 méteres távolságban. Mivel a viselkedése eltért a megszokottól, forgolódott és csapkodott, ketten csónakba ültek, hogy közelebbről is megvizsgálják a jelenséget. Úgy vélték, hogy egy nagytestű, beteg halról van szó. 

Ahogy befelé eveztek, az egyik társuk, egy távcső segítségével a partról figyelte az eseményeket. Már nagyon közel járt a csónak, amikor egy vészjelzés hangozott el a part irányából: "Fiúk, nem harcsa, krokodil! Meneküljetek!"

Abban a pillanatban megfordították a teknőt és a part irányába eveztek teljes erőből.Mire partot értek, a szorosan a nyomukba eredt krokodil vaddisznóvá változott. A nagy ijedtségtől mindenki fára, kerítésre, vagy ahová bírt felmászott. A felzaklatott, kimerült állat kirontott a vízből, majd össze-vissza szaladt.

(A kép illusztráció.)

Sajnálatos módon több, súlyos sérülést is szerzett. Megtalálva a strandkijáratot, elmenekült és a nyaralóövezet egyik házának udvarán pihent le. Nem volt mit tenni. A háziak vadőrt hívtak és a szakember végzett az eltévedt disznóval. Feltehetően a nádasban gázolt, amikor a Balaton vízébe tévedt.   

Elmentem életem 26. véradására Székesfehérváron,  a Vértranszfúziós Állomásra a hét elején. Nagyjából 10 éve tart nálam a véradói láz. Gyakran volt magas a hemoglobinom (150-től 170-ig) és a vérnyomásom is, így ez a beavatkozás számomra több előnnyel jár.

Vannak bizonyos "méreganyagok", amelyek nem szeretnek távozni a szervezetünkből, így csak halmozódnak és halmozódnak, mígnem a vérünkkel ki nem ürülnek. Férfiaknál a körforgás meglehetősen zárt, így nekünk évente 4-szer ajánlott a véradás. Nőknél tudomásom szerint 2-3 alkalom az egészséges éves szinten. Nem vagyok orvos, így ez nem hivatalos info.  

Ami kimondottan jól esett, hogy a véradást követő napon az alábbi üzenet érkezett a telefonomra: 

 Én csak bíztatni tudlak Téged is! TE IS LEHETSZ HŐS!!!     Ez csak elhatározás kérdése!!!

A barátaimmal a fehérvárcsurgói víztározóhoz kerekeztünk egy szép nyári napon. Úgy 15 évvel ezelőtt történhetett. 4 fős kalandor csapatunkkal tartott egy leányzó is, akinek a bringája szörnyű műszaki állapotban volt. Indulásunkat megelőzően, mindenféle szülői beleegyezéstől mentesen kicseréltem Petra bringáját Édesanyám teljesen új, tűzpiros montijára, titokban...  

Székesfehérvárról startoltunk. Kincsesbánya után összevitatkoztunk, hogy merre tovább. Én a falu felé vezető útra esküdtem, míg mások a víztározó megkerülését preferálták.

Amikor a víztározó végéhez értünk, minden igyekezetünk ellenére nem találtunk emberi teremtény által kitaposott ösvényt, csak sűrű erdőrengeteget és egy öreg halászt, mint a mesékben. Hallotta, amint azon tanakodunk, hogy vissza kellene fordulni. Megszólított minket és biztosított arról, hogy a tó végében csak bokáig ér a víz, így nyugodtan át tudunk sétálni, vállunkra véve a bringákat. Itt követtük el a második hibát. Hittünk az Öregnek. 

Elindultunk és kb. 20 méter megtétele után térdig érő mocsár várt minket. A bringák tengelyig gázoltak a vízben. Nem tudtuk kitartani őket a vízből. A cipők a kormányra voltak rögzítve... Konkrétan röhögőgörcsöt kaptunk, majd hangosan "anyáztuk" az öreg halászt, aki valószínűleg szintén jót röhögött rajtunk. Lehet úgy gondolta, hogy ráfér egy kis kaland a puhány kamaszokra. Lépésről lépésre haladva jutottunk előre. Kb. 20 perc elteltével egy vízmosáshoz értünk. Erős sodrású, keskeny, kb. 1-1,5 méter átmérőjű vízmosás volt. Ez táplálta a tározót. Petivel egy korhadt farönköt dobtunk keresztül rajta. Őket elbírta, engem már nem. Én ebbe is beleestem a bringával együtt. (A képek illusztrációk. Az öreg halász is! :-) )

Nagy nehezen átértünk a másik partra. Kerestünk egy utcai csapot, lemostuk a homokot és az iszapot magunkról, majd hazatekertünk. Már november volt, amikor Édesapám megkérdezte, hogy mi az a sárgás homok Anyukám új kerékpárjának gumiköpenyén. Azt ugyanis maradéktalanul nem tudtam eltávolítani, hiába mostam le a gépeket... Fény derült a titokra... 

Azért valahogy beszálltam. Nem maradt sok helyem hozzá. 

Ez egy elég szoros kapcsolat. Itt nem tudom ki hogyan szállt be, vagy ki az autból anélkül, hogy kárt tett 

volna az egyikbe, vagy a másikba. 

Merész megoldás, de tény, hogy sehol nem volt talpalatnyi hely sem. A kisgyereket pedig ki kell tenni valahogy.

Duruzsol a zöld szörnyeteg

a téli, hajnali utcán.

Hiányzik kezemből a kezed,

vágyom utánad kiéhezve, árván.


Elhajtok a házatok előtt,

s egy csókot dobok Neked.

Megpihen ajkaidon,

s ott marad örökre Veled!

Viselnéd a gondomat,

ha süket lennék és vak?

Meghallanád a hangomat,

ha ajkam nem formálna szavakat?


Utána nyúlnál a kezemnek,

ha látnád, hogy zuhanok?

Magadhoz szorítanál,

ha tudnád nélküled megfagyok?


Emlékeznél a nevemre,

Ha már lelkem vigyázna Rád?

Velem maradnál örökre,

Ha végtelen lenne a világ?

Megcsókolnál? Velem lennél?

Boldogságban és kétségek között?

Szeretnél engem

csupán a lélekért az arc mögött?

Lassan telik el Nélküled a nap,

s rohan az idő mikor mellettem vagy.

Fut gonoszan karjában velünk,

mégis édes minden pillanat.



Nézz fel az égre,

S válassz egy csillagot!

Az lesz a fény, amely értünk ragyog.



Ha este kitárod ablakodat,

beszűrődik a függönyön át.

Ajkadra vetíti a férfi csókját,

aki szüntelen, mosolyogva,

boldogan gondol Rád!

Csendben morog a zöld gépsárkány,

a kihalt, havas, téli utcán.

Fénycsóvával olvasztja a sötétséget,

hazafelé, nekünk utat éget.

Tépném a bajszát, de nem siet,

meghagyja a pillanatot Veled.

Szakadásig nyújtja a perceket,

had élvezzek ki

minden lélegzetvételt Melletted!

Vállamra hajtod a fejed, s érzem:

megtaláltam a másik felemet.

Részem vagy, el nem engedlek,

kerek, egész vagyok Melletted.


Karjaidban otthonra lelek,

mosolyodból boldogságot merítek,

vágyni, álmodni, érezni merek,

s nem félek kimondani:

 SZERETLEK!