A szokásos városi körömet róttam, amikor már a harmadik paraszt dobta ki a csikket a mozgó, vagy éppen álló autó ablakán. (Kedvem lett volna kiszállni és a még égő csikket visszadobni az ölébe!) A gyökér 13 évesek meg a játszótéren azzal vagánykodnak, ki tud több cigit elszívni egy nap. Jönnek velem szemben az utcán a csinos, igényes külsejű lányok és fiúk és csak egy gondom van Velük... A strandon bárhova ülünk, szívják azt a szart mi meg szagolhatjuk toleranciából ha tetszik, ha nem.  

Hosszasan vajúdott bennem a gondolat a téma elkezdését illetően. Élvezetesebbnek tartom a barátok "gyűjtését", mint a haragosok "gyűjtését".  Szeretem kimondani a gondolataimat a megfelelő ruhába öltöztetve, ugyanakkor abban hiszek, hogy ha változtatni kell valakinek a dolgain, akkor az a "drive", az a mozgatórugó nem a külső erőszak, hanem saját belátás hatására indul el, egy jobb élet reményében. Egy rövid történettel kezdem és abban bízom, hogy ezt átolvasva senki nem kódol barátságtalannak, vagy alaptalanul vádaskodónak. 

1984-ben születtem és fél éves koromban állapították meg rólam, hogy asztmás vagyok. Gyermekkoromban a Szüleim minden pénze arra ment rá, hogy kezelésekre, vizsgálatokra jártunk időről időre. 1987-ben megszületett az Öcsém, aki szintén asztmával küzdött. A Szüleim ott voltak 2 beteg gyerekkel, telefon nélkül, segítség nélkül (a Nagyszüleim akkoriban aktív dolgozók voltak) az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez azonban kevés fizetéssel. A gyógyszerek és a vizsgálatok korszerűtlenek, ugyanakkor aránytalanul drágák voltak. 

Kamaszkoromban folyamatosan "küzdöttem a démonjaimmal". Aki fulladt már be úgy, hogy most aztán kész, lehet, hogy ott marad és nincs tovább, az tudja miről beszélek. Ennek ellenére sportoltam, mert normális életet akartam élni. A gyógyszereimet sokat használtam. Többször mint ahogy az elő volt írva és hamar kifogytak. Számtalanszor voltam úgy, hogy jártányi erőm sem volt amíg a rohamoldót nem találtam meg otthon a gyógyszeresben. 

A változást úgy körülbelül 10 évvel ezelőtt hozta meg számomra egy Symbicort nevű belélegző gyógyszer, amely a napi használat mellett lehetővé teszi, hogy teljes életet éljek. 

A cím arra utal, hogy ha van egy kis eszetek, akkor nem dohányoztok! Valószínűleg fel sem fogjátok, hogy a dohányzás visszafordíthatatlan károkat okoz a tüdőtökben. A COPD egy olyan betegség, amely idővel minden bagóst utolér. (Ismerek több ilyen embert személyesen. Az egyikük pilóta volt a British Airways-nél és láncdohányos. Ma kb. 35 kg és otthon tologatja az oxigénadagoló gépet. A házból nem teheti ki a lábát. Egy 56 éves emberről beszélek, aki élvezhetné a vaskos nyugdíját, ehelyett küzd minden levegővételért évek óta!) Vannak még történeteim ide kapcsolódóan, de talán egy későbbi bejegyzésben szólok azokról! 

Gondolom sikerült összerakni a bennem kavargó ellenérzéseket a dohányzással kapcsolatban. Én magam nem dohányzom, nem is dohányoztam, (kipróbáltam néhányszor középiskolás koromban) mégis gyógyszerekhez vagyok kötve egész életemben. Te pedig (lehet) itt vagy egészségesen és arra gyúrsz, hogy az én helyzetemben legyél! Hát, ez tök jó! 

A másik dolog, hogy ismertem olyan középiskolás fiatalt, aki lyukas cipőben, kikopott farmerban, zsebében 0 forinttal volt kénytelen élni (17 éves, jó tanuló diák létére), mert a szülei amellett, hogy albérletben éltek (mint rengetegen ma Magyarországon) és hol volt pénzük, hol nem, szívták a bagót mintha muszáj lenne. És természetesen mindig mástól várták a segítséget. Ha csak az anyagi vonzatát nézem, éves szinten kb. 300 000 forintból legalább a menzára futhatta volna Neki és a Testvérének, sőt tellett volna még 1-2 új ruhadarabra is.

Az érem másik oldala viszont az, hogy az állam hatalmas pénzeket gyűjt be adó formájában, többek közt a cigarettából is. Számol azzal, hogy ha Te függő vagy, valószínűleg nem éred meg a nyugdíjkorhatárt. Ez neki kész nyereség. (Ha csak 1-2 szálat szívsz el naponta, akkor azt javaslom, hogy szívj 1-2 szállal kevesebbet!) Az állam lehúz amikor a dohányboltban vásárolsz, és röhög a markába, amikor feldobod majd a pacskert 60 évesen, mivel a nyugdíjjárulékot levonta Mindenkitől, Tőled is. Most tényleg ez kell? Ezen gondolat mentén az állam szimplán értelmi fogyatékosoknak nézi a bagósokat...   

A dohányzás mindenkit érintő közügy! Nem magánügy! A rendszeres dohányzás, csakúgy mint az alkoholizmus, számos betegségre visszavezethető és a betegek gyógyítása a közös kalapból történik. Ez nem igazságos azokkal szemben, akik befizetik a társadalombiztosítást és emellett vigyáznak az egészségükre. A dohányzásnak valahol a megfizetendő társadalombiztosítási járulék összegében kellene megmutatkozni, hiszen egy súlyos rizikófaktorról beszélünk!

Mondok 5 érvet arra vonatkozóan, hogy miért ne dohányozz! 

1. Ha nem gyújtasz rá, nem lesz büdös a szád és fehérek maradnak a fogaid. 

2. Sokkal jobb eséllyel élhetsz minőségi életet. Javul a fizikumod, fiatalos marad a bőröd.

3. Ha énekelsz, vagy a beszédhangoddal dolgozol (tanár, üzletkötő, bolti eladó stb. vagy) és nem dohányzol, megóvod a hangodat és a tüdőkapacitásod is megmarad.

4. Spórolhatsz úgy átlag évi 2 - 3 - 4 százezer forintot. Rajtad ne nyerészkedjen az állam! Ebből a pénzből menj el inkább nyaralni, vagy törlessz egy kocsit, vagy költsd magadra és a szeretteidre valamilyen formában még akkor is, ha Neked ez csak zsebpénz.

5. Gondolj arra, hogy ha egészséges maradsz, bármire képes vagy. Ha az egészséged oda lesz, romba dől az egész életed, a karriered, elviszi a bank a lakásodat, a gyerekedet nem tudod iskoláztatni stb. Mielőtt rágyújtasz a következő cigarettára, gondolj azokra, akik szeretnek, vagy azokra akik Téged szeretnek! Tényleg egy ilyen szarságnak kell befolyásolnia a mindennapjaidat?