Tegnap előtt a Párommal egy szabadtéri Peet Project koncerten voltunk. Ez az együttes egy fantasztikus csapat! A hangszereket megszólaltató billentyűs, dobos, basszusgitáros, szaxofonos és hegedűművész tökéletes egységet alkotnak.

Régen hallottam játszani Őket élőben és mint laikus úgy látom, úgy hallom, hogy a "gyémánt tovább csiszolódott". Aznap hasi fájdalmakkal küzdöttem. De ezekről a dolgokról majd máskor... Sikerült ülőhelyet találnunk és kényelembe helyeztük magunkat. 

Ahogy megszólalt az első dal, éreztem, hogy megszűnik az idő és megdermed a tér. A harmadik számot követően egy teljes, az elmém legrejtettebb mélységeiben lejátszódó utazás kezdődött. Régi érzések törtek utat a jelen irányába, víziókkal fűszerezve. Magával ragadott a könnyedség, a dinamizmus, a fiatalos lendület.

Úgy játszottak, mintha ez, a világ legtermészetesebb dolga lenne. Úgy játszottak, ahogyan más levegőt vesz, vagy pislog. Valamiért azt hiszem, hogy történt velem ott valami. Mintha elrabolt volna egy a földöntúli frekvencia. Sikerült megfeledkeznem az igencsak komolynak ígérkező fizikai tüneteimről. Amíg szólt a zene, azt éreztem, hogy képes lennék 24 órán át közönség lenni, vagy az egész hátralévő életemben.

És mind emellett a "lelki wellness" mellett, Peet és Csapata hatalmasat alakítottak és teljes erőbedobással művelték végig az előadást. Annyi energiát szabadítottak fel, hogy tényleg elfelejtettem, hogy majdnem hazamentem a hasfájás miatt a koncert előtt. Utólag belegondolva nagy kár lett volna. Jól döntöttem, hogy maradtam. A zenét receptre kéne felírni a testmozgás mellé!