A szülők többsége úgy vélekedik, hogy nem tudja megóvni gyermekét a cigarettával, az alkohollal vagy a drogokkal szemben, mivel ezek ellen a gyermeknek kell elutasítóan fellépnie adott pillanatban.

        Nagyon fontos és sorsdöntő azonban az, hogy a szülő azt a bizonyos pillanatot megelőzően hogyan kommunikált a témáról. Ha felvilágosította, felkészítette a gyermekét, jó eséllyel nem fog kipróbálni semmilyen veszélyes drogot és a veszélytelenebb pszichoaktív szerek fogyasztását is mértékkel és felelősséggel fogja művelni.

        Pszichológiai, tudományos tény az, hogy a gyermek a viselkedési normák elsajátításában modellkövető. Olykor akaratlanul is leutánozza a közvetlen környezetében látott jó és rossz példákat. A pszichoaktív szerek alkalmazásba vételét a szülői minta határozottan befolyásolja. Az esetek nagy részében a hibás minta követendővé válik. Ritkán előfordulhat az is, hogy a felelősségérzettel megáldott fiatal tudatosan nem követi le a szülő által közvetített rossz modellt.            

         Köztudott, hogy a dohányzás nem vitális szükséglet, ráadásul a dohányzó ember nemcsak önmaga, hanem környezete egészségének is árt. A dohányzó szülő nemcsak egészségügyi, hanem anyagi, megélhetési szempontból is veszélyeztetheti gyermeke, családja jövőjét, még akkor is, ha pillanatnyi pénzügyi helyzete a cigizést lehetővé teszi. Nincs az a sok ami el ne fogyna... Egy erős dohányos, napjainkban Magyarországon, havi lebontásban, megközelítőleg a mindenkori havi nettó minimálbér felét költi el cigarettára. Ez közel az a pénzösszeg, amelyet egy négyfős háztartás nagyon szűk keretek között, élelmiszer vásárlásra fordít.

         Sokan megfeledkeznek arról, hogy a nikotin is egy könnyű drog, addiktív anyag. Izgatja a központi idegrendszert, hiánya feszültséget, elvonási tüneteket okoz. Az a szülő, aki valamilyen oknál fogva pótszerekkel él, hibás mintát állít, majd elvárja a gyermekétől azt, amit ő maga sem tesz meg, esetleg erősíti a hibás magatartást gyermekében – mert erre is számtalan példát láthatunk amikor is a szülő együtt dohányzik a gyerekével - elveszti a hitelességét. A hitelét vesztett szülő nem lesz képes értékközvetítésre. Idővel semmilyen eszköz nem áll majd rendelkezésére a gyermek formálásához. A gyermekneveléshez hitelesnek kell lennie a szülőnek, elsősorban önmaga, másodsorban pedig mások, így a saját gyermekének a szemében is.

       Az egészséges életre neveléshez szükség van arra, hogy a szülők a gyermekek számára a hiteles női és férfi mintákat, a követhető példaképeket biztosítsák. Azokban a családokban, ahol pótszert használó gyermek, vagy felnőtt van ez jellemzően nem valósult meg. A szülők többségükben motiválatlanok, zárkózottak. A gyermek látja a problémát, ennek ellenére sok esetben a szülő a nyilvánvalót tagadja le. Az érzelmek elhallgatása, a feszültségek elfojtása, lassanként elgyengíti a családon belüli kapcsolatokat. A csendes terrorban, diszharmóniában élő problémás gyermek, aki a szülőtől nem kap pozitív megerősítést vagy dicséretet, csak negatív kritikát és büntetést, visszajelzi a szülő nevelését.

        A kudarcokkal teli, sikertelen, tanulási vagy magatartási, esetleg beilleszkedési problémákkal küzdő gyerekkel a szülő rendszerint fél szembe nézni. Nem vállalja a felelősséget a saját nevelési kudarcaiért. A kudarcélmény elkerülése végett önigazolásként saját gyermekkori jó példáját állítja a fia vagy a lánya elé. Előfordul az is, hogy a magatartási és tanulási problémákért a felelősséget, az óvodára, iskolára és az ott dolgozó pedagógusokra hárítja. (Olykor persze lehet ebben némi igazság!) A gyermekek jelentős része lelkileg nehezen viseli az efféle játszmákat, szorong, frusztrált és elhatározza, hogy elkövet mindent azért, hogy ne váljon olyan felnőtté mint a szülei. Ez az elhatározás az esetek többségében a hibás minta tudattalan beivódása és az elszenvedett krízishelyzetek miatt nem sikerül, illetve a jövőre nézve valamiféle negatív tartalmat hordoz. A gyermek elhatározása mögött többnyire nem az bújik meg, hogy leül tanulni, célokat tűz ki és felülkerekedik a kezelhetetlen, folyton visszatérő helyzeteken, sokkal inkább eltávolodik a szülőktől és más helyeken keresi a harmóniát.

         Az a fiatal, akiben nem alakult ki az önbizalom és az önértékelés és nem rendelkezik konfliktuskezelési adottságokkal, ugyanakkor értékrendszerében a hibás szülői minta jelenléte miatt nincsenek domináns meggyőződések, labilisan fog válaszolni a konfliktus helyzetekre. Befolyásolható személyiség lévén veszélyeztetetté válik.

       A veszélyeztetettnek nem számító, rendezett, kiegyensúlyozott családi körülmények között élő gyermek, akinek jó a kapcsolata a szülővel, a kialakult konfliktusokat együttesen kezelik, a kellő, (semmiképp nem eltúlzott) törődést, odafigyelést, az életkorának megfelelő módon, folyamatosan megkapja - nem fordul pótszerekhez. Ennek fő oka az, hogy a nevelés során kialakult benne az önbizalom és a pozitív énkép. Elsajátította a szülőtől a megfelelő, szociálisan elfogadott konfliktuskezelési mintákat, érzelmi életében nem szenved hiányt. Nem áll fent olyan diszharmónia, amelyet ki kell pótolnia, hogy ismét egyensúlyban érezze önmagát. A Maslow-féle szükségletpiramis szerint, az ember egészséges lelki fejlődéséhez, túl a fiziológiai és biztonsági szükségleteken, a szeretetre és a megbecsülésre is szüksége van. Ha a család, mint elsődleges személyiségformáló közeg, nem képes empátiával fordulni a gyermekhez, az el fog menni otthonról és kerüli majd a szülőkkel a kontaktust. Tulajdonképpen olyanná válik a gyerek-család kapcsolat, mint a szülő-szülő kapcsolat. Kamaszkorban már meg sem próbál nyitni, beengedni a szülőt a saját világába. Nem fogja megosztani a saját nehézségeit, hiszen a szülő sem volt őszinte, nem tette meg ugyanezt.

         A tinédzserek nagy része, kilépve az otthon küszöbén tévesen, mégis utolsó mentsvárként a szórakozóhelyeken, közterületeken összegyűlt kortárs csoportokban keresi a boldogságot és a megértést.

         Az efféle csoportokkal találkozó, veszélyeztetett fiatal magas árat fizet a beintegrálódásért, hiszen a csoportok kultúrájához a pótszerhasználat, például a dohányzás, alkoholizálás, drogfogyasztás és az ezekkel járó bűnelkövetés szorosan kapcsolódnak.

        Nem ritka, hogy a droghasználó fiatal prostitúcióra kényszerül, vagy mások kényszerítik, hogy napi adagjához hozzájusson.

        FONTOS!!! Ha észreveszed, hogy a gyermekeddel nem megfelelő a kommunikációs kapcsolatod, gyanúsan viselkedik, hazugságokon kapod lépten-nyomon, az iskolában rosszul teljesít, vagy nem jár be, magaviseletére panasz van, ne habozz! Fordulj a szakemberek segítségéhez!