A barátaimmal a fehérvárcsurgói víztározóhoz kerekeztünk egy szép nyári napon. Úgy 15 évvel ezelőtt történhetett. 4 fős kalandor csapatunkkal tartott egy leányzó is, akinek a bringája szörnyű műszaki állapotban volt. Indulásunkat megelőzően, mindenféle szülői beleegyezéstől mentesen kicseréltem Petra bringáját Édesanyám teljesen új, tűzpiros montijára, titokban...  

Székesfehérvárról startoltunk. Kincsesbánya után összevitatkoztunk, hogy merre tovább. Én a falu felé vezető útra esküdtem, míg mások a víztározó megkerülését preferálták.

Amikor a víztározó végéhez értünk, minden igyekezetünk ellenére nem találtunk emberi teremtény által kitaposott ösvényt, csak sűrű erdőrengeteget és egy öreg halászt, mint a mesékben. Hallotta, amint azon tanakodunk, hogy vissza kellene fordulni. Megszólított minket és biztosított arról, hogy a tó végében csak bokáig ér a víz, így nyugodtan át tudunk sétálni, vállunkra véve a bringákat. Itt követtük el a második hibát. Hittünk az Öregnek. 

Elindultunk és kb. 20 méter megtétele után térdig érő mocsár várt minket. A bringák tengelyig gázoltak a vízben. Nem tudtuk kitartani őket a vízből. A cipők a kormányra voltak rögzítve... Konkrétan röhögőgörcsöt kaptunk, majd hangosan "anyáztuk" az öreg halászt, aki valószínűleg szintén jót röhögött rajtunk. Lehet úgy gondolta, hogy ráfér egy kis kaland a puhány kamaszokra. Lépésről lépésre haladva jutottunk előre. Kb. 20 perc elteltével egy vízmosáshoz értünk. Erős sodrású, keskeny, kb. 1-1,5 méter átmérőjű vízmosás volt. Ez táplálta a tározót. Petivel egy korhadt farönköt dobtunk keresztül rajta. Őket elbírta, engem már nem. Én ebbe is beleestem a bringával együtt. (A képek illusztrációk. Az öreg halász is! :-) )

Nagy nehezen átértünk a másik partra. Kerestünk egy utcai csapot, lemostuk a homokot és az iszapot magunkról, majd hazatekertünk. Már november volt, amikor Édesapám megkérdezte, hogy mi az a sárgás homok Anyukám új kerékpárjának gumiköpenyén. Azt ugyanis maradéktalanul nem tudtam eltávolítani, hiába mostam le a gépeket... Fény derült a titokra...